Rólam

Szia :)

Először is nagyon, de nagyon örülök neki, hogy itt vagy!

Ha mondjuk két évvel ezelőtt azt mondja valaki nekem, hogy lesz egy saját honlapom, valószínűleg körberöhögöm. Ha pedig azt mondja, hogy lesz, aki kíváncsi rá, akkor kerekre nyílt könnyes szemmel rebegtem volna: “meghibbantál” :D
No, a lényeg, sose tudhatod, hova sodor az élet és mit hoz a holnap, itt a honlap, sőt nemcsak hogy itt van, de az utolsó betűjéig saját gyártmány, amire azért vagyok büszke, mert bár oktató cd-vel csináltam, mégis tökhülye vagyok az informatikához… Vagy számítástechnika? Vagy ez a kettő ugyanaz?? o.O
Vannak persze hiányosságai, amik majd idővel, ahogy tanulgatom a dolog csínját-bínját, javulgatnak, de használható és működik! \o/
Mit is mondhatnék magamról, ami igazán lényeges? Tudod, az a szemnek láthatatlan… Valahogy ez a véleményem a kérdőíves válaszokról is, nevezetesen: név, kor, hajszín stb.
A nevem Kajári Márta, ha a blogspotról jöttél ide, ezt már tudhatod, meg nem is olyan fontos, hiszen valószínűleg a gyöngyök iránti vonzalmad okán kerültél ide.
A gyöngyökkel való első találkozásom általános iskolás koromban történt, bizonyos napközis gyöngymikulás-készítés alkalmával, és naaagyon tetszett a dolog, mégis még hosszú évekig nem gyöngyöztem. Meg más kreatívat sem csináltam. Milyen sivár volt így, utólag visszanézve, pedig a lelkem mélyén mindig vágytam rá, hogy alkossak.
Ez a vágy körülbelül három éve erősödött fel annyira, hogy fel is fogjam a létezését és elkezdjek tenni az ügy érdekében valamit. Bármit. És örömmel látom, hogy fejlődőképes vagyok :) És nem csak arra vagyok jó, hogy a nemtommilyen cég százhuszadik alkalmazottjaként verem a klaviatúrát (valaki más álmát valósítgatva, félgőzzel), ha nem néz oda senki, akkor meg az aknakeresőt. Bár, most megragadom az alkalmat, hogy kijelenthessem, kiváló játék, hű társ a bajban.

Aztán ha végzek, hazamegyek és elütöm az időt lefekvésig (ami korán van, mert másnap kezdődik az egész elölről) ezzel-azzal-amazzal, de tulajdonképpen semmi valóban érdekes vagy hasznos, még az a legjobb, ha beülök egy sörre a haverokkal.
Kihagytam vagy húsz évet, és ezalatt nem csináltam SEMMIT! Úgy értem, teljesen átlagos életem volt, a fent leírtak szerinti, de nekem ez olyan időhúzásnak tűnik, vagy időkitöltésnek. Sodródás az árral, valahogy így mondják talán. Vajon hányan vannak, akik így élnek életük végéig és észre sem veszik?
Tanács következik: Ha olyan az életed, amit fentebb leírtam és elméletileg mindened megvan, amire szükséged van, mégis érzed a vákuumos hiányt, csinálj valamit. Nem mondom, hogy gyöngyöt fűzzél, mert nem a gyöngy itt a lényeg, vagy csinálj honlapot vagy olvassad a Bigyibogyót, mert majd én megmondom a tutit. Teljesen ezektől függetlenül mondom, hogy csinálj valamit, feszegesd a határaidat, jöjjél rá, hogy mire vagy képes és meddig juthatsz el. És emellett legyél mindig elégedett, de persze sosem annyira, hogy ne menj tovább, ha megszólal a belső csengő, mert ne felejtsd el: soha nem vagy készen. Legyen egód, de soha ne akkora, hogy azt hidd, hátradőlhetsz.
Pár ezer évvel ezelőtt Szókratészék még tudták, amit mi már elfelejtettünk, hogy ez a legfontosabb: Ismerd meg önmagad. (Gnóthi szeauton)
És ne félgőzzel csináld, mert “a langyosat kiköpi az Isten!” Ezt nem tudom, ki mondta, de Nobel-díjat neki.
Az élet rövid. Ne taposómalomban éld le. És NINCS kifogás. Ezt meg én mondom.

No, kicsit elkanyarodtunk, de nem baj, mostanában szerintem bennem ez a véleményem a legfontosabb. Ha sikerült átadnom vagy már eleve Te is rájöttél ezekre a dolgokra, akkor tök jó :)
Ja, és leszögezném, nem vagyok sem vallási fanatikus, sem ezoterikus térítő :)
Köszi, ha végigolvastad ezt a hosszú világnézeti fejtegetést ahelyett, hogy gyöngymintákat kerestél volna inkább :)

Márti (vagy Bibir)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.